Sokan mondják hogy a lovak lépés, ügetés és vágta jármódú lépéstávolsága nem függ a ló testméretétől. Hát én ezt megcáfolom: az én pónim lépéstávolsága (ügetésben) 3 talphossznyi. Azért talphosszat írok, mert ugyis minden lovas abban méri a távolságokat. Gyönyörűen és figyelmesen megy végig a járóiskolán. Ez azért is meglepő, mert a pónik nem szeretik a talajmunkát(valójában semmi munkát nem szeretnek, de szerencsére Zafírra ez nem jellemző.) Az edzés elején bemelegítettünk a körkarámban, majd egy kis futószáras munka következett mind két kézre és ezt követte a járóiskola a fedelesben. Eléggé meglepődtünk hogy nemcsak hogy nem félt a rudaktól, de igazából kedvelte őket. Aztán persze megpróbáltunk ugrani is, de alig lendítette magát a levegőbe ugyhogy inkább hagytuk a fenébe, ne kelljen rossz élménnyel visszavinni a karámba.

A vágta még mindig nehézkes neki, de már egy egész kört képes volt vágtázni. Azt gondolom viszont hogy a futószárazást nem fogom erőltetni nála hogy a farán lévő heveder nélkül kelljen mennie. Ha ő így szeret akor így szeret. Lényeg hogy szeresse.

Ami viszont még megoldásra váró nagy nagy feladat hogy a karámból mikor hozom le, ne kelljen vele órákat szenvedni míg elfogom végre. Ezt nem almával szeretném megoldani vagy jutalom falattal, hanem valami pszichés ráhatással. Szerintem a jutalomfalat csipkedőssé teszi a jószágot, főleg ha munka előtt kapja és minden alkalommal. Bármi ötletet a befogással kapcsolatban szívesen veszek.