Igen, nem elírás. Sérült fiatalokról lesz szó ebben a bejegyzésben. 

Mikor elkezdtem írni a blogom, megígértem az olvasóimnak és persze magamnak hogy nem fogok magamról írni. Most pedig mégis ezt teszem, illetve nem is magamról írok, hanem a lovaglás egy bizonyos kis szeletkéjéről és annak hatásáról( rám :))

Sajnos nem minden embertársunk olyan szerencsés hogy tökéletes testi, hogy ne mondjam lelki épségben élheti le az életét. Vannak akik már kicsi babakoruktól kezdve sérülten élnek, élik a mindennapi életüket. Mi tagadás sokszor a környezetük(mi, meg te kedves olvasó, meg te is aki járdán alig hagysz helyet a kocsiddal a babakocsiknak, tolószékeknek), szóval mindenki egy kicsit félrenéz mikor róluk van szó. Jobb behunyni a szemünk és örülni hogy nekünk nem kell sérült babát, gyereket nevelni. Talán én nagyon nagyon szerencsés vagyok, hogy csak a nagycsaládomban vannak mozgássérült emberek, viszont sokan élnek sérült kicsikkel. Nevelik őket, osztoznak az örömeikben, mert tényleg tudnak örülni még a szellemileg sérült gyerkőcök is. Próbálnak nekik örömöt szerezni még ha nem is annyira egyszerű ez, mint a teljesen egészséges társaiknak.

   Van is Zafírlónak(kisfiam nevezi így) egy sérült kis lovasa. Valószínűleg már említettem őt. Nagyon szerethető nagyon kedves kislány, aki igazán a mamája és a saját világában él, alig enged másoknak betekintést. De mikor megjön az alig járó kis lábaival és látom hogy csak nézi nézi a lovat és úgy várja hogy feltegyem, nahát azok a percek nagyon szépek. Akkor érzem igazán hogy jó lovaglást oktatni, hogy nagyon jó gyerekekkel foglalkozni és még sokkal nagyobb öröm számomra ha egy kis sérült embertársam arcára mosolyt csal Zafír. Ez a kislány nem beszél, a mamájával is alig tud kommunikálni, de valami láthatatlan jelzés mégis lehet közte és a ló közt, mert emberre még úgy ló nem vigyázott, mint Zafír vigyáz arra a kislányra.

Talán már mondtam hogy sajnos én nem vagyok lovasterapeuta és nem rendelkezem ilyen minősítéssel(sajnos).Viszont lovasoktatóként jogosult vagyok gyerekeknek és felnőtteknek lovaglást oktatni és nem zárható ki ebből még a sérült gyerek és felnőtt sem- így jött a fent említett kislány is, a mamája csak szerette volna ha a két lány együtt sportolna, lovagolna. Fontos a közös élmény minden testvér számára.

Hogy miért is írom ezt most le? Mert szeretném ezeknek a gyerekeknek egy napját felvidítani, hogy eljöhessenek Zafírhoz és jól érezhessék magukat a szüleikkel és tesóikkal nálam(természetesen teljesen ingyen és csak szülői felügyelettel, valamit felelősségvállalással). Valami ilyesmi motoszkál a fejemben és még nem teljesen kiforrott, de alakul. Tehát ha TE kedves olvasó ismersz ilyen gyereket, gyerekeket vagy csak egyszerűen lenne bármi ötleted ezzel kapcsolatban, kérlek írj nekem.

 Szerkesztve: Bocs de az érdeklődés hiánya miatt a felajánlás visszavonva!(Biztos vagyok benne hogy a blogot többen olvasnák, ha kicsivel több lenne benne a nagy mell és csupasz popsi kifejezés, de nem áll szándékomban ekkora publicitásra törni.)