Nem bírom ki hogy meg ne írjam kedvenc blogomban, hogy mennyire mennyei a kicsi pónim tereplovaglásokon. Meg kell hogy mondja ilyen bátor kicsi jószággal még sosem találkoztam. Nem a félelem hiányzik belőle, mert nagyon sokszor ha idegen vagy szűk helyre megyünk be, elsőre megtorpan, de másodjára bemegy. Egy nagy ló elsőre megtorpan és másodjára megmakacsolja magát és akkor sem megy be. De nem úgy a kicsi póni. Zafír kellő bíztatásra ( csak csizma, nem kell pálca) bárhova bemegy. Ki is használják ezt a tereptársak és mi megyünk elöl minden rázósabb helyen, mert akkor a többi ló jön utánunk. Persze az is igaz hogy védőszemüveget kell felvennem terepezéshez, mert a vágtája igencsak elmarad a nagylovakétól( bottal üthetjük a nyomukat kb.) ezért mivel mögöttük vagyunk és rendesen alacsonyan is, kapjuk rendesen az arcunkba az áldást, sárgölődinek formájában. Úgyhogy ha nem akarom egy hétig kamillázni a szemem, jobb ha felveszem a szemüveget. Azért ne tessék túl lassú vágtára gondolni, tudja Zafír is tolni rendesen :D.

De mindezek ellenére, vagy talán mindezek miatt, nagyon szeretem a pónimmal a környéket járni és az pedig csúcs mikor a military pályán vágtázunk néha egy-egy ugrást is beiktatva.. 

Ha úgy gondolod kedvet kaptál egy kis póniterepezéshez és mindhárom jármódban biztosan lovagolsz, várom jelentkezésed egy kivételesen remek tereplovagláshoz Sóskúton!