Ezt már régóta szeretném felrakni ( illetve hasonlót, mert ezt csak ma sikerült lőnöm). Hatalmas öröm ha az ember gyereke együtt lovagol vele. Sajnos az én két fiam közül csak a kisebbik( a nagyobbik van a képen) van odáig a lovaglásért, bár ma éppen a nagyobbik lelkendezett hogy milyen jó. De valahogy látom rajta, neki ez csak egy kis testmozgás semmi több. Na de a kisebbik( két éves éppen) meg van őrülve a lovakért. Ugyanaz a tűz lobog a szemében mint anno nekem. Meglátja őket és már mászna valamelyik hátára, legyen az akármekkora jószág. Őszintén mondom, jó érzés. Csak éppen lovasoktatóként bennem van a félsz is, hogy nehogy leesen, nehogy baja legyen. Bár közel sem féltem annyira őket mint a többi tanítványomat. Ma pl. míg a nagyobbat futószáraztam, a kisebb a futószáras körben homokozott a lovarda homokjával. Pont akkora hogy elmegy a feje fölött a futószár.

Nagyon jó mikor mögé ülök (heveder van a lovon) és úgy idomítunk együtt. Így mostmár minden nap mikor a nagy oviban van, ki tudok menni a kicsivel és idomítani Zafírt. Rá is fér azt hiszem.

Remek kis nap volt.