Itt a tél és a téli bunda növelésével párhuzamosan elfogy az ember kedve a kijáráshoz, lovagláshoz.Hideg van már és csípős a szél is, de azért még mindig jó lóra ülni. Elő azokkal a báránybőr nyereghuzatokkal, téli meleg lovagló nadrágokkal és dobjuk sutba minden lustaságunk, lovagoljunk ki terepre. Nagyon szép ilyenkor a táj. Csodás színekkel gyönyörködtet minket és a nyáron még a sűrű növényzetben bujkáló vadak mára már kimerészkednek a tisztásokra. Hiába no, a természet hívásának nem tudnak ellenállni. 

Jó a lónak is a terep kell is neki. Ő egy állat, akinek a természet az otthona. Hiába háziasítottuk őket már réges régen, igazán csak a természetben vannak otthon. Vigyük ki lovunkat és hagyjuk had nyújtóztassa ki magát a szabad levegőn. Pláne ha istállóban tartott lóról van szó.

Fontos a terep az idomítás szempontjából is. Ahogyan nem lehet idomítani egy lovat pályamunka nélkül, úgy terep nélkül is lehetetlen. Örökké csak a négyszögbe zártan lovagolni nem jó és nem hasznos. Kell hogy a ló is rájöjjön, mekkora erő rejlik benne, robbanékonyság. Egy vágtába emelésnél például mérföldkő lehet egy két órás tereplovaglás amikor a beemelést hosszú vágtaszakaszokon lehet gyakorolni, de átmenetek gyakorlásához is elengedhetetlen.

Azt javaslom hát, a következő edzésidőpontot módosítsuk az edzőnknél, kérjünk kimenőt párunktól és irány a gyönyörűséges természet!(Lehetőleg keressünk társat a kilovagláshoz, mert nem csak vidámabb társaságban lovagolni, de biztonságosabb is.)

Ha valakinek hiányozna egy tereplovas társ, csak jelezze :)