Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Elkezdett lovagolni tanulni a pónin. Remekül haladt és nagyon jól érezte magát minden edzésen. Aztán mikor el kellett volna hagyni a futószáras kört, megdermedt. Nem akart a lovardában lovagolni. Még akkor sem, ha mellette haladtam. Még akkor sem, ha az anyukája egy másik lovon osztályban lovagolt vele. Sehogy sem. Azt hittem hogy a személyes jelenlét hiányzik neki. Mentem hát mellette, sétáltam vele, beszélgettünk, de még akkor sem érzett rá a szabadon lovaglás ízére. Eddig. Mert legutóbb kergetőzni kezdtünk. Tátám láss csodát a kisfiú elfelejtette hogy nem akart szabadon lovagolni és önfeledten kergetett engem az egész lovardába oda-vissza és még keresztben is :D.Hát így történt hogy a kisfiú először érezte úgy: szabadon lovagolni jobb mint futószáron!

Én nagyon örültem ennek!