Mit tegyünk ha sárgás foltos a szürke lovunk? Konkrétan szerintem nézzünk félre, de ha mégis zavarja a kilátásunkat a sárgás folt, megpróbálkozhatunk némi zsiványsággal ez ügyben. Pl én most a homokban fetrengésben bízom, mármint, hogy egyik nap megfetreng a fedeles homokjában, amiben persze némi fűrészpor is leledzik, másnap kikefél és tátám, azt azért nem állítom hogy eltűntek, de azért halványodtak. Vagy pl. jó még a foltosodása szerintem a viz és WU2 is. (jajj ne üssetek amiért nem lósampont használok könyörgöm) de ezt meg még azért nem próbáltam mert a patamosáson túl nem jutottunk még, azt is zsigerileg gyűlölte. Szóval jönek az aranyos rózsaszín kislányok lovazni ( testvérpár) és én szeretnék nekik egy igazán szép, kitisztított, fénylő szőrű Zafírt prezentálni, de eddig még nem és nem sikerült. Itt van mindjárt ez a horzsakő dolog is. A Decathlonban láttam, majdnem meg is vettem mikor eszembe jutott hogy féláron megkapom a drogériában mint sarokreszelő kő. Ok de aztán meg elfelejtettem és azzal vigasztaltam magam hogy ugyis csak kikoptatná a szőrit. Azt a szép foltosat... 

Volt valami fórumon valaki aki a szőnyegtisztítót javasolta. Hát én félnék hogy ekcéma lesz annak a vége, és még szőre se marad ami foltos legyen( bár ami igaz az igaz, a bőrét könnyebb tisztítani, csak egy nedves szivaccsal körbetörlöm és készen van). Még régebben próbáltam egy régi régi pónimon a szénport. Sajnos mikor megázott kissé fekete levet eresztett ami sokat rontott az eredményen, mert az addig sárga foltos ló fekete csíkos lett. Elmehetett volna zebrának is.

A tesztelés még várat magára, mert alig volt időm az elmúlt héten kimenni, de tutira még a tél előtt megejtem a próbálgatást!

A kérdés természetesen nem lényeges, csak kissé eljátszottam a szavakkal hogyan nevezhetném mai teljesítményét. Sajnos nem én ültem rajta, egy kedves ismerősöm, akit megkértem hogy lovagolja mikor én nem érek rá( elég sűrűn szóval). Elég az hozzá, hogy ez a kedves ismerősöm tökéleteshez közelítő lovaglótudással rendelkezik, szóval azért ez sem mindegy. De azért az igazsághoz az is hozzátartozik hogy csak harmadjára ült rajta, tehát nem ő idomította a póni ilyenre. És most jöjjön a bizonyíték ami nem ígéret :)

Ami engem a képen bánt, de sajnos ezen azt hiszem nem lehet változtatni, hogy a lábait elszinezte a sár és a trágya. Ridegen van tartva, tehát nem arról van szó hogy áll a boxban nyakig trágyásan, hanem mert kicsit egyébként is legyes szürke, a lábai meg kicsit szürkék (még).

Érdemes megjegyezni hogy a póni homloka függőleges, mellső lendülő lába térölelő  lendületesen mozgatott. Sajnos, és ez megint csak bántja a szépérzékemet, hogy kissé még elöl a testsúlya. Nincs elég izom a farában hozzá, hogy teljesen tökéletes legyen, de dolgozunk rajta.  Azért megvan benne a kecsesség és dinamizmus én úgy gondolom. Olyan jó nézni ezeket a képeket ugye? Vagy csak nekem?

Sokan mondják hogy a lovak lépés, ügetés és vágta jármódú lépéstávolsága nem függ a ló testméretétől. Hát én ezt megcáfolom: az én pónim lépéstávolsága (ügetésben) 3 talphossznyi. Azért talphosszat írok, mert ugyis minden lovas abban méri a távolságokat. Gyönyörűen és figyelmesen megy végig a járóiskolán. Ez azért is meglepő, mert a pónik nem szeretik a talajmunkát(valójában semmi munkát nem szeretnek, de szerencsére Zafírra ez nem jellemző.) Az edzés elején bemelegítettünk a körkarámban, majd egy kis futószáras munka következett mind két kézre és ezt követte a járóiskola a fedelesben. Eléggé meglepődtünk hogy nemcsak hogy nem félt a rudaktól, de igazából kedvelte őket. Aztán persze megpróbáltunk ugrani is, de alig lendítette magát a levegőbe ugyhogy inkább hagytuk a fenébe, ne kelljen rossz élménnyel visszavinni a karámba.

A vágta még mindig nehézkes neki, de már egy egész kört képes volt vágtázni. Azt gondolom viszont hogy a futószárazást nem fogom erőltetni nála hogy a farán lévő heveder nélkül kelljen mennie. Ha ő így szeret akor így szeret. Lényeg hogy szeresse.

Ami viszont még megoldásra váró nagy nagy feladat hogy a karámból mikor hozom le, ne kelljen vele órákat szenvedni míg elfogom végre. Ezt nem almával szeretném megoldani vagy jutalom falattal, hanem valami pszichés ráhatással. Szerintem a jutalomfalat csipkedőssé teszi a jószágot, főleg ha munka előtt kapja és minden alkalommal. Bármi ötletet a befogással kapcsolatban szívesen veszek.

Mi tagadás jól eltelt az elmúlt hét is poszt nélkül, de mentségemre legyen mondva, elég sok dolgom volt a kis állattal. Először is, megtörtént az első óra. Nagyon de nagyon büszke vagyok a póni teljesítményére, még akkor is ha csak száron vezetgettem egy sérült kislányt. A ló nagyon jól tűrte a nem hétköznapi szeretet megnyilvánulásokat és a furcsa kapaszkodási, vagy inkább nem kapaszkodási technikát is :). Hiába kérleltük az 5 éves kislányt hogy azért fogja meg a nyeregre erősített kapaszkodót, a végén ő már szinte követelte hogy ha nem is vágtázunk, de legalább ügetgessünk. Természetesen  nem teljesítettem a kislány vágyát, bár remélem egyszer még az ügetés ideje is eljön. Én nagyon de nagyon szeretném. Még mielőtt valaki félreértené: nem terápiás órát tartok, nem is tervezem és ezt meg is mondtam az anyukának aki mellesleg férjem egyik jóbarátja. Én csak lovaglást oktatok, nem vagyok terapeuta, de az anyuka ragaszkodott azon elképzeléséhez hogy a kislánya átlagos lovagló órákat vegyen. És nagyon igaza volt- a kislány arca kivirult és öröm volt ránézni, élvezte minden percét a lovaglásnak és hála Zafír kis termetének az anyukája végig tudta kísérni míg a lovon ült és végig fogta a kezét. A kislány "csak" lovagolt. Nem kellett feladatokat végrehajtania, sem feküdnie a lovon, sem mást csinálni, csak és kizárólag élvezni a pillanatot. És ő ezt meg is tette. Rég nem voltam annyira boldog mint akkor.

Na de most beszéljünk inkább a technikai részletekről. Szóval a pónim csak akkor hajlandó dolgozni ha két futószáron megy. Aztán később kiderült hogy nem a két szár segítség kell neki, hanem csak hogy valami a farán keresztül menjen, mert hát khm hogy is mondjam. Nem jó ezt bevallani, de hát igen, többet kocsizott, mint nyereg alatt ment, és neki már csak az a munka mikor egy szíj van a faránál, pl istráng. Ehhez fogtam egy fekete gurtnit és a heveder két végénél megcsomóztam és hátul a csánkja felett elvezettem elég szorosan ahhoz hogy ne csússzon bele, de nem nagyon szorosan, mert akkor lerántaná hátra a nyerget.- láss csodát tényleg működött, annyira mint a két futószáras megoldás, de ekkor már az én kezemben csak egy futószár volt és azt a rettenetesen kínos érzést hogy makramé szerűen ránktekeredik egy váratlan pillanatban a futószár már el is felejthettem. Minden rendben. Egy bibi van- hülyén néz ki. Most gondolkozom egy pessoa kiképző eszközön, bár az funkcióját tekintve teljesen más mégis a farán megy át. De lehet hogy egyszerűen csak csináltatok egy 2,5 méteres bőr szíjjat és kész. Ő így működik, nincs mit tenni :) de hála égnek jól működik.

Persze akadnak gondok is. A karámból való lejövetel. Nem lehet elfogni. Egyszerűen hülyének néz teljesen és elugrál előlem. Nem értem hogy bírhatnám rá jutalomfalat nélkül hogy odajöjjön. Pedig nem rossz élmény neki a munka, kifejezetten élvezi is. Mégis kergetem néha 45 percet is mire sikerül lehalásznom. A többi kivénhedt csataló meg már majd hanyatveri magát úgy röhög rajtam. Az ő karámja egy elfekvőnek nevezhető karám, ahol a kissé megfáradt öreg lovakat tartják. Hát azokkal nem kell kergetőzni. Persze dolgozni sem dolgoznak én tudom de mégis...póni ész. Erre azért még majd kitalálok valami megoldást. 

Azt ugyebár nem kell hangsúlyozni hogy egy iskolapóni életében a futószáras kör és a futószáras karám nagyon nagy szerepet játszik. Gyerekek esetében a futószárazás nyújtja a megfelelő biztonságot(de minden kezdőre igaz ez) hogy a ló el ne ragadja, vagy hogy a gyerek el ne veszítse a ló felett az irányítást. Tehát egy iskolapóninak kiválóen kell tudni a futószáron dolgozni, hangra engedelmeskedni. 

   Zafír( történetünk póni szereplője) már tudott valamicskét futószáron billegni, de valójában csak a hajlandóság volt meg benne a munkára. Ahogyan volt gazdája angolul fogalmazott: "has a willingness to work". Ez tényleg megvolt benne, de sajnos semmi több. Persze a jóindulaton kívül, ami teljesen és egyértelműen jellemző Zafírra.

Első kísérlet még megvásárlás előtt történt, előző istállójában. Kivezettem egy rétre és mikor körre állítottam volna kicsapta a farát és a fejével felém fordulva valamiféle körtánc szerűt ellejtett, de olyan hihetetlen gyorsasággal hogy a lábait figyelve abban sem voltam biztos hogy négy van neki. Na gondoltam ezen még kell némileg javítanunk. Szóval belekezdtünk itthon.

Körkarám, körkarám körül villanypásztor( bekapcs), póni betessékel, lépés bemelegítés és ügetés. És láss csudát valamivel kultúráltabb ügetést sikerült eszközölnünk jobb kézre mint első alkalommal. A pónin nyereg, kantár, kikötő nélkül. A futószárat mindenhogyan próbáltam csatolni, de rá kellett jönnöm hogy gyűlöli egy az egyben. Persze azóta már elfogadja.

   Aztán jött a balkezes próbálkozás, ahol szegény pára még a kört sem tudta eltalálni, egészen egyszerűen nem tudta mit is kéne csinálnia. Tulajdonképpen ezt be lehetne tudni annak hogy kocsiban használták Zafírt az elmúlt 4-5 évben, de ez engem nem boldogított akkor.

   Szóval elkezdődött egy igen komoly erőpróba hogyan is neveljem bele a kis póni fejébe a futószárazást, legalább alapfokon. Persze hozzá kell tennem hogy másnap nyereg alatt próbáltam ki és szinte tökéletes támaszkodást, elengedettséget és ütemességet sikerült elérnem vele, lendületben voltak néha megakadások. Aki éppen ott volt és látta, szinte nem hitt a szemének. 

   Kanyarodjunk vissza a jó öreg futószáras körhöz: póni bevisz, körre állít, jobb kéz nyögve de megyeget sokszori befordulással megállással, balkéz egyáltalán nem. Ostor elővesz( jójó eddig is nálam volt, de ezt képletesen értem) kicsit megmutogatom neki, semmi hatás, csak egyre mélyül szegény póni zavara. Mígnem valaki a lovardában javasolta a két futószár használatát. Az egyik futószár normális futószárként legyen csatolva belső zablakarikába, a másik pedig a külső zablakarikába és a ló faránál elvezetve. (Ami nem látszik, hogy a külső szár a nyeregnél a kengyelszíj alá be van fűzve hogy le ne eshessen a földre véletlenül.) És láss csodát működik és IGEN a kis póni ráérzett a futószárazás ízére - szegény még nem tudja hogy fogja utálni egy fél év múlva.

(bocs az idétlen képért, a futószár jó esetben ne legyen szakadt és ne legyen így megcsavarodva mint nekem)

   Volt még azért befordulás próbálkozás, de mindig megértette hogy megtartottam a külső száron, tehát a feladat a körön ügetés, lépés. Aztán már eszébe sem jutott megfordulni, befordulni. Ostor sem kellett szinte-persze nagyon nem is tudtam volna hova tenni ;) Szó szerint örömmámorban úsztam. A ló majdnem tökéletes futószáras munkára- a vágta még teljesen fehér folt a kis fejében a munka címszó alatt, de ez nem a legfontosabb hiszen a kis tanítványaim nem a vágtázással kezdik lovas életüket. Míg odáig eljutnak Zafír is belejön.