Itt a tél és a téli bunda növelésével párhuzamosan elfogy az ember kedve a kijáráshoz, lovagláshoz.Hideg van már és csípős a szél is, de azért még mindig jó lóra ülni. Elő azokkal a báránybőr nyereghuzatokkal, téli meleg lovagló nadrágokkal és dobjuk sutba minden lustaságunk, lovagoljunk ki terepre. Nagyon szép ilyenkor a táj. Csodás színekkel gyönyörködtet minket és a nyáron még a sűrű növényzetben bujkáló vadak mára már kimerészkednek a tisztásokra. Hiába no, a természet hívásának nem tudnak ellenállni. 

Jó a lónak is a terep kell is neki. Ő egy állat, akinek a természet az otthona. Hiába háziasítottuk őket már réges régen, igazán csak a természetben vannak otthon. Vigyük ki lovunkat és hagyjuk had nyújtóztassa ki magát a szabad levegőn. Pláne ha istállóban tartott lóról van szó.

Fontos a terep az idomítás szempontjából is. Ahogyan nem lehet idomítani egy lovat pályamunka nélkül, úgy terep nélkül is lehetetlen. Örökké csak a négyszögbe zártan lovagolni nem jó és nem hasznos. Kell hogy a ló is rájöjjön, mekkora erő rejlik benne, robbanékonyság. Egy vágtába emelésnél például mérföldkő lehet egy két órás tereplovaglás amikor a beemelést hosszú vágtaszakaszokon lehet gyakorolni, de átmenetek gyakorlásához is elengedhetetlen.

Azt javaslom hát, a következő edzésidőpontot módosítsuk az edzőnknél, kérjünk kimenőt párunktól és irány a gyönyörűséges természet!(Lehetőleg keressünk társat a kilovagláshoz, mert nem csak vidámabb társaságban lovagolni, de biztonságosabb is.)

Ha valakinek hiányozna egy tereplovas társ, csak jelezze :)

Igen, nem elírás. Sérült fiatalokról lesz szó ebben a bejegyzésben. 

Mikor elkezdtem írni a blogom, megígértem az olvasóimnak és persze magamnak hogy nem fogok magamról írni. Most pedig mégis ezt teszem, illetve nem is magamról írok, hanem a lovaglás egy bizonyos kis szeletkéjéről és annak hatásáról( rám :))

Sajnos nem minden embertársunk olyan szerencsés hogy tökéletes testi, hogy ne mondjam lelki épségben élheti le az életét. Vannak akik már kicsi babakoruktól kezdve sérülten élnek, élik a mindennapi életüket. Mi tagadás sokszor a környezetük(mi, meg te kedves olvasó, meg te is aki járdán alig hagysz helyet a kocsiddal a babakocsiknak, tolószékeknek), szóval mindenki egy kicsit félrenéz mikor róluk van szó. Jobb behunyni a szemünk és örülni hogy nekünk nem kell sérült babát, gyereket nevelni. Talán én nagyon nagyon szerencsés vagyok, hogy csak a nagycsaládomban vannak mozgássérült emberek, viszont sokan élnek sérült kicsikkel. Nevelik őket, osztoznak az örömeikben, mert tényleg tudnak örülni még a szellemileg sérült gyerkőcök is. Próbálnak nekik örömöt szerezni még ha nem is annyira egyszerű ez, mint a teljesen egészséges társaiknak.

   Van is Zafírlónak(kisfiam nevezi így) egy sérült kis lovasa. Valószínűleg már említettem őt. Nagyon szerethető nagyon kedves kislány, aki igazán a mamája és a saját világában él, alig enged másoknak betekintést. De mikor megjön az alig járó kis lábaival és látom hogy csak nézi nézi a lovat és úgy várja hogy feltegyem, nahát azok a percek nagyon szépek. Akkor érzem igazán hogy jó lovaglást oktatni, hogy nagyon jó gyerekekkel foglalkozni és még sokkal nagyobb öröm számomra ha egy kis sérült embertársam arcára mosolyt csal Zafír. Ez a kislány nem beszél, a mamájával is alig tud kommunikálni, de valami láthatatlan jelzés mégis lehet közte és a ló közt, mert emberre még úgy ló nem vigyázott, mint Zafír vigyáz arra a kislányra.

Talán már mondtam hogy sajnos én nem vagyok lovasterapeuta és nem rendelkezem ilyen minősítéssel(sajnos).Viszont lovasoktatóként jogosult vagyok gyerekeknek és felnőtteknek lovaglást oktatni és nem zárható ki ebből még a sérült gyerek és felnőtt sem- így jött a fent említett kislány is, a mamája csak szerette volna ha a két lány együtt sportolna, lovagolna. Fontos a közös élmény minden testvér számára.

Hogy miért is írom ezt most le? Mert szeretném ezeknek a gyerekeknek egy napját felvidítani, hogy eljöhessenek Zafírhoz és jól érezhessék magukat a szüleikkel és tesóikkal nálam(természetesen teljesen ingyen és csak szülői felügyelettel, valamit felelősségvállalással). Valami ilyesmi motoszkál a fejemben és még nem teljesen kiforrott, de alakul. Tehát ha TE kedves olvasó ismersz ilyen gyereket, gyerekeket vagy csak egyszerűen lenne bármi ötleted ezzel kapcsolatban, kérlek írj nekem.

 Szerkesztve: Bocs de az érdeklődés hiánya miatt a felajánlás visszavonva!(Biztos vagyok benne hogy a blogot többen olvasnák, ha kicsivel több lenne benne a nagy mell és csupasz popsi kifejezés, de nem áll szándékomban ekkora publicitásra törni.)

Megpatkolták végül is kicsi pónit és láss csudát, nem bánja, sőt. Nagyon jól működik a kisló. Van már jónéhány lovasa, köztük egy nagyon aranyos kicsi lány( a legtöbb lovasa kislány, ami nem baj, mert odáig vagyok a kis rózsaszín kobakos lányokért!) A kislány az anyukájával lovagol. Az anyuka nagylovon, a kislány meg kicsin. Nagyon szépen mennek osztályban és láss csodát: Zafír vágtázik is. Hiphip hurrá. Lehet hogy segített ebben a patkolás is? Na jó ez csak vicc. Megvan hát végre az eredménye a pónilovaglásnak, bár legyünk őszinték az segített a legtöbbet, hogy kicsi a lovas súlya és hogy egy nagyló meg előtte. Koppkopp maradjon is így! Legkésőbb decemberben pedig vizsgázik Zafír.

Igen, vagyis inkább ne, de ha már nagyon elkerülhetetlen, akkor ám legyen. Persze előbb még szétnéztem a lehetőségek közt. Találtam is egy remek alternatívát, íme

: forrás: www.hufpflege-studinger.de

Ja és az ár, hát igen az húzós. Négy patkolás ára Emilnél, tehát olyan 40.000 magyar forint. Ennyiért már vesz az ember lánya egy használt Wintec nyerget. De ami miatt megéri szerintem mégis: le lehet venni, ha pl gyerekek ápolják a pónit a betonon állva, ne tapossa már el a kis vékony lábikókat a kemény vasalt lábával. Meg lehet bele sarkat is tenni ( persze azt a patkóba is lehet).

Ami pedig az okát illeti, az az, hogy Zafír egyre kényeskedőbben jár a kavicsos úton. Persze a homokon nincs vele semmi baj, de amit keményebb talajt érez a lába alatt, elkezdi félteni és szinte pipiskedik. Azt gondolom egy idő után hozzászokna a patája a keményebb talajhoz, de lehet hogy addigra teljesen tönkremennek a lábai. Ma jön a kovács és tesz valamiféle javaslatot a problémára és persze még meg is körmöli. Majd megírom az eredményt.

Az fentebb idézet mondat sok lovastársam szájából elhangzott már. De lássuk csak van-e valóság tartalma. Tényleg igénytelenek-e a pónik a szó jó értelmében, tehát a környezeti és emberi hatásokkal szemben ellenállóbbak-e mint nagyló társaik?

forrás: https://www.flickr.com/photos/mattnstuff/5240922058/

Elég csak megnézni a pónik eredetét, és máris rájövünk hogy bár a pónik remekül tenyészthetőek, valójában egy igazi őslóval állunk szemben.

Maga a póni szó jelenleg csak annyit jelöl hogy az adott ló nem éri el a 148cm-es marmagasságot, régebben azonban a ló eredetét is hivatott jelölni. Nagyon jól fogalmazza meg dr. Mihók Sándor a Póniló c. könyvében:

 "A pónik eredete a jégkorszak őslovaira vezethető vissza. 
Főleg zord klímájú, fejlődésükre nézve hátrányos környezetben éltek. A pónifajták általában szigeteken alakultak ki, és területi elszigeteltségük miatt, gyakran erősen beltenyésztettek lettek. 
Ma is ismeretek emberi beavatkozás nélkül, teljesen vadon élő póniménesek mint például az Anglia délnyugati részén élő exmoorpóni, vagy a new forest póni, dülmen póni. A pónik mindegyik fajtája szilárd szervezetű, egészséges, nagy ellenálló képességű, erős csontozatú. 
Kiemelkedően hosszú (25 - 35 év) élettartamúak, jó termékenyülők és évente rendszeresen csikózók.
Marmagasságukhoz, tömegükhöz viszonyítva nagy teljesítményre képesek. Meglepő a vonóerejük, 
kitartásuk és állóképességük.
Külső megjelenésükre jellemző a zömök alkat, a dús sörény,- üstök,- és farokszőrzet.
Télen mackószerű, hosszú szőrt növesztenek." 

Tehát azok a lovak akik ilyen ősökkel rendelkeznek hihetően jobb teherbírásúak és alkalmazkodóbbak mint nagyló társaik. Bár azt is hozzáteszi a szerző hogy manapság teljesen megváltozott a póniló fenotipusa a tenyésztői beavatkozásnak köszönhetően. Egyik posztomban én is tettem Zafírról képet, és több ember is megkérdezte hogy biztosan nem nagyló-e Zafír. Igen mert a testalkata, arányai teljesen nagylóé, csak a mérete nem. 125cm marmagasságával kicsit magasabb póninak számít.

A pónik igazi hazája Anglia, bár manapság már nem csak ott találhatóak, azt azért érdemes megemlíteni, hogy ha vadlovakat akarunk találni, nem is kell olyan messze mennyi. Itt van mindjárt a szomszédban, Anglia déli részén. Valódi hamisítatlan vadlovak, vadpónik vágtatnak a természetben.

Az már kiderült egy korábbi posztomból hogy II. Erzsébet nem visel kobakot, de mi a helyzet a magyar lovas társadalommal? Vesszük-e a fáradtságot, hogy a lovascuccunkba bedobjuk a kobakot és fel is vegyük mielőtt pályára vagy terepre mennénk? Vagy úgy gondoljuk, ez csak a kezdőknek való és messziről virít a fejünkről hogy kezdők vagyunk ha kobakot veszünk fel? Én személy szerint szeretem a kobakot. Azt a hagyományos fekete bársony kobakot masnival a tarkóján. Olyan békebeli időket idéz, mikor a lovaglás még egy tényleg úri sport volt, ahol mindenki aki lóra szállt úrként és úrhölgyként viselkedett, nem csak azért mert volt rá pénze hogy lovagoljon.

Sok sok évvel ezelőtt elvétve láttunk versenyeken kívül kobakban lovagló embereket. Ma azért már kevesebb lovas lovagol kobak nélkül, mint kobakban szerencsére. Sajnálatos viszont, hogy a komoly baleseteknél mindig kiderül, hogy az illető nem viselt kobakot. Hagyományosan fekete színű a lovagló kobak, ami eléggé szívja a meleget és a napfényt magába, tehát nyáron meglehetősen meleg viselet, de ha hozzávesszük hogy pl. véd az uv sugárzással szemben, akkor már nem is annyira elviselhetetlen. És a masni...hát az kell :) de sajnos egy év alatt kb le is szakad és csúny aragsztó nyom marad utána, amit persze nem lehet eltűntetni.forrás:www.crosscountrystyle.co.uk

Egy jó kobak 5 ponton rögzített, jól párnázott belül és a koponya minél nagyobb részét képes lefedni a fej mozgásszabadságának meghagyásával. Ez azt jelenti, hogy a tarkó részen a kobak kialakításakor fontos szempont a fej oldal irányú és függőleges elmozdulása. Jelenleg a kobakok ára 2500-250000 forintig terjed. Az alsó kategóriás kobakok kialakításakor kisebb szerepet játszott a kobak esztétikai megjelenése, hogy finoman fogalmazzunk. A kedvencem a fröccsöntött és porral beszórt művelúr kobak ami már tényleg a legalja. De a bársony kobakok pl 5000 forinttól már kaphatóak a Decathlonban. Aztán ott vannak a különböző versenyezőknek kifejlesztett darabok, ezek már sokkal inkább a dizájn felé veszik az irányt, nem mellesleg pedig megbízható jó kis darabok.

forrás:www.olddairysaddlery.co.uk

Aztán ezek a kobakok még növelik a minőséget és a szépséget (uvex, harry hall,...)

A gyerek kobakok széles skáláját jól érzékelteti hogy külön van pónilovas gyerkőknek és külön nagylovas gyerkőknek, természetesen itt is szigorúan szín szerint válogatva .

forrás:www.equestrianperformance.co.uk

A legislegis számomra, a Casco gyártmányú kobakok. Nem biztos hogy felvenném, még akkor sem ha nem lenne méregdrága :)

 forrás:www.fishpond.com.au

és természetesen kemény szállító zsák is jár hozzá: 

A kedvencem tőlük:

forrás: www.schlaupferd.de

Hát nem csini? Mítosz ihlette a modellt: hős görög Argus legendája. Argus bátor őrként volt jelent a mitológiában, és halála után Héra, Zeusz felesége megteremtette a pávára a tollát, hogy mindig Argus vigyázó szemeire emlékeztessenek. 

A kobakon 250 eredeti Swarovski kristály van hímezve. A gyár nem is messze tőlünk: Satu Mare-ban van.

Ez úgy kezdődött hogy az én drága elsőszülött fiam, aki egyébként odáig van a lovaglásért, legutóbb is földet fogott ügetés közben. Megnyugtató hogy semmi baja nem lett Ahogy látszik a fényképen, nincsen még négy éves sem, tehát ez nem annyira meglepő (mármint hogy lepotyog).  Az én legnagyobb meglepetésemre felugrott és követelte hogy visszaülve kezdjünk azonnal ügetni. Persze nem engedtem neki többet. Amúgy a pónilovat dicséri hogy nem ijedt meg és hogy kisfiam a kettőből egyszer talpra érkezett- sajnos a következőnél nem :).

Elkezdtem gondolkozni a dolgon. Lovas körökben úgy tartják, hogy a szőrén lovaglás székülést csinál( a lába elöl a felsőteste hátul a lovasnak mintha székben ülne, ellentéte a villa ülés). Nem és nem akartam venni neki voltizs hevedert, mert úgy gondoltam tanuljon meg rendes angol nyeregben lovagolni. Már látom hogy ez a célom megvalósíthatatlan anélkül hogy egy póni voltizshevedert  (pony reithilfe) ne vennék. Ez persze nem igazi voltizsheveder, inkább csak amolyan lovaglássegítő ( a járássegítő szinonímájára). Lehet kapni millió félét, de nekem ezek közül kettő volt ami igazán tetszett, árában is meg funkciójában is. Kerestem mindenütt. Néztem a magyar oldalakat(horribilis árú cuccok) néztem az ebayt, de még az ailexpress-t is. A legjob ajánlat az ebay-en volt

Az aliexpresst már csak azért is megéri megnézni, mert csomó vicces cuccuk van, ilyen pl a mű pónifarok, (senki ne gondoljon rosszra), hosszú műhajhoz hasonló lokni, amit a lovunk rendes farkához csatolhatunk fel, ha esetleg az túl rövid vagy nem elég színes. Képem az most nincs róla.

A választott modell ugyanaz mint az előző, csak két kapaszkodós, hogy az oldalra csúszást akadályozza meg, illetve lehessen bele kapaszkodni két kézzel.

 Amiről viszont teljesen megbizonyosodtam keresgélésem közben, hogy tőlünk nyugatabbra a pónilovaglásnak hagyománya van és pl németországban a gyerekek pónikon lovagolnak. Tele van ez ebay shetty, mini shetty méretekkel, tehát van rá kereslet, nem is kicsi, valamint a használt cuccok is ezt tükrözik. Nagy választék van alighasznált, vagy agyonhasznált póniméretű lovasfelszerelésből.

Az is elgondolkodtató volt, hogy mennyi lehetőség van a lovaglás tanulására különböző "nyergekben".A patractól a nyeregig el lehet jutni, tehát a legislegegyszerűbb vászon patractól elindulva lépésenként építik fel a lovaglást a nyeregben, mindig a lovas tudásának megfelelő eszközt választva. Ez nem feltétlenül jó és követendő, csak azt jelenti nagy hagyománya van kint a sportnak és áldoznak is rá, fejlesztik az eszközeiket.

Amúgy tele van jobbnál jobb ajánlatokkal. Majdnem vettem egy nyerget amin csak meg volt karcolva a bőr a hátsó kápánál, és ezért 10 euróért árulták. Azért nem vettem meg, mert nincs nagy lovam, viszont egy nagy nyergem már így is van itthon, minek legyen kettő? Heveder szinte új egy euróért?

Azért az ebben rejlő piaci rést ugye érezzük... Nem feltétlenül kell a horzéből vagy tanitától vásárolni ;)

(Következő írásom a kobakokról fog szólni, ha már az eséseket taglalom. Érdemes benézni, egy pár igazán elegáns kobak is előkerül majd...)

Rájöttem hogy külföldön mekkora hagyománya van a gyerekzsúroknak. Az igazi ereszd el a hajamnak pl amerikában. Elképzeltem szegény pónit pl. így.:

forrás: www.ponyatyourparty.co.uk

Itt mondjuk amerikai gyerkők indián mintásra festik szegény párát. Lehet ennél megalázóbb a póni helyzete? Na jó azért annyira nem sajnálom őkelmét, majdcsak túléli és lemossák róla a sok festéket.

 forrás: www.squealsonwheels.us

Azért ezzel is elhullana egypár hajam szála ha meg kéne csinálnom. Legutóbb a másik lovasa fonta be, de csak az üstökét, hááá még az is súrolta egy picit a tűréshatárom, bár kifejezetten jól állt neki, mint gyerekpóninak.

 forrás: www.ponybox.com

De ezt az utolsót el tudnám képzelni Zafíron is, csak sajnos rajta sehogysem mutatna, hiszen szürke.

 forrás: http://www.cheshireponyparties.co.uk/eventsdiary.php

Ez viszont mega aranyos. Ha eljön a karácsonyi ünnepkör, jelentkezem újra egy hasonlóval, csak szürke pónival.

Hiszik vagy sem, a pónilovaglás fogyaszt. Fogyaszt a rendes lovaglás is(nem mintha a póni rendetlen lenne), de nem ennyire. Több megfigyelő is megerősítette, hogy a pónilovaglástól sokkal fáradtabbak lesznek és sokkal komolyabb az izomláz is. Erre keresem a választ következő bejegyzésemben. Mármint hogyan és mennyire fogyaszt a pónilovaglás.

Az tény hogy a felhasznált kalória egyenesen arányos a mozgás energia szükségletével. Megerőltető munkában sokkal több kalóriát égetünk el, mint egy könnyebb munkában. A lovaglás sajnos nem a legmegerőltetőbb sport ez igaz, de állítom hogy pl. a vitorlázást kenterbe veri( stílusosan szólva). A könnyű ügetést tartom én a legalakformálóbb lovas edzésnek na meg a tanügetés kengyel nélkül, de azt pónin minek ha már egyszer megtanult az ember tanügetni, ne terheljük szegény pónihátat ezzel.

Tehát a könnyűügetés a leghatásosabb a pónin végzet munkából és kettőnk összesített tapasztalata az, hogy bármennyire is hajtod magad pl. heti 4-5 edzés egy nagylovon(1-1,5 órás) fel sem érhet egy póni edzéssel, ahol a póni mozgásából adódik a különbség, nevezetesen hogy kisebbet mozdul el függőlegesen a háta és ezért a nyeregből való kiemelkedéshez nagyobb derék mozdulatra van szükség, mint egy nagy lovon (és ez a vádlira is igaz). Mind a ketten akik lovagoljuk a pónit, életvitel szerűen lovagolunk min heti 4x de jobb időkben akár többször is, tehát nem az edzetlenség okozta hogy iszonyat izomlázzal küzdöttünk az első időkben, és erre csak akkor jöttünk rá, mikor nemrég erre terelődött a szó, hogy "jé...te is?"

 A lovaglás egyébként 360 kcal/óra, csak becsülni tudom hogy ugyanez pónilovon 450 kcal lehet, esetleg mégtöbb.

Összegezve a tapasztalatokat elmondhatom, hogy a pónilovaglás fogyaszt, és jobban fogyaszt mint a rendes a lovaglás nagylovon. Igazi derék, fenék és vádli gyilkos :).

Pónira fel az izmos derék-has-csípőért!

A királynő még mindig azt teszi amit annyira szeret. Na jó ne gondoljon senki semmi rosszra. A királynő lovagol még ilyen éltes korában is. A fell póniját felnyergel(tet)i és nyeregbe száll, azonban a kobak használatát elutasítja. Nem hajlandó áldozni a biztonság oltárán. Ez így 88 éves korban talán érthető is. Reméljük nem a fell póni fogja ledobni, bár azt gondolom az ő korában már végzetes is lehetne. Amúgy ki más is lehetne az Angol Fell Póni Társaság fővédnöke ha nem ő.

A királynő egyik kedvenc pónija, a képen látható Carltonlima Emma. Meg ne kérdezzétek hogy hogy becézik. Talán őexelenciája soha sem becézi a póniját. A cikk szerint mostanában már nem lovagol őfelésége annyit mint korábban, főként térdproblémái miatt. Azonban ha nyeregbe száll akkor csakis fell pónira.A királynő kiegyensúlyozott temperamentumukat kedveli bennük a legjobban.

Már nem látják olyan sokszor Windsorból kilovagolni mint régen, de azért még hetente egyszer minimum kilovagol. Régen azért elég jó lovasnak számított a királynő.

Amikor Windsor főlovászmestere, aki elkíséri őt lovaglásai alkalmával felszólította hogy viseljen kobakot, erre ő azt válaszolta: sohasem viseltem és önnek nem szükséges hogy mindig tökéletes legyen a frizurája, azonban nekem igen. Célozva itt arra a tényre, hogy mindig a figyelem középpontjában volt, mindig tökéletes frizurával kellett szerepelnie a címlapokon.

Néhányan úgy gondolják, a királyi család tagjainak viselkedése példamutató kell legyen még kobakviselés terén is, mások viszont felmentik őket ez alól, mondván: a "régi iskola" követője a királynő és ha még 88 éves korában is vígan lovagol kobak nélkül ez csak azt jelenti hogy a lovaglás megőrzi az ember szellemi testi fittségét. 

Azért mi ne feledjünk kobakot nyomni a fejünkbe, hiszen nekünk nem kell mindig fotóhoz öltözni. Higgyetek nekem, jó az ha van!

forrás: www.dailymail.co.uk